Alpok-Adria Szimpózium

Szarvasmarhatenyésztés – Össztenyészérték az Alpok-Adria tartományokban

22 October 2000 - Graz (Austria)

A szarvasmarhatenyésztés jövője Európában

Univ. Prof. Dr. Dr. h.c. mult. Ernst Kalm

Christian Albrecht Egyetem Kiel, Állattenyésztési és Állattartási Intézet

Az európai tejtermelő üzemek az egyre inkább globalizálódó világ-agrárgazdaság keretfeltételeihez alkalmazkodnak. Ma a 32 milliós tehénállománynak alig kétharmadát hasznosítják tejtermelésre és a mintegy 100 különböző szarvasmarha fajtából nemzetközi gazdasági jelentősége már csak 7 fajtának van. Így 100 – 500 tehénnel gazdálkodó, szakosodott üzemek alakulnak ki és ezek egészséges, 10.000 l-es állandó teljesítményt nyújtó teheneket igényelnek, magas beltartalmi összetevőjű tej termelésével és magas takarmányértékesítő-képességgel. A csökkenő termelői árak és a meglehetősen merev tejkontingentálási rendszer akadályozza az üzemek növekedését. Mindezek eredményeként egyre inkább növekszik a nyomás az 1 kg tej előállítási költségeinek érezhető csökkentésére, a versenyképesség megőrzése és az elegendő jövedelem elérése érdekében.

Termelési és funkcionális tulajdonságok

Az árra nehezedő nyomást a műszaki haladás eredményeinek alkalmazásával kell ellensúlyozni. A tejtermelő üzemek Európában jelentős teljesítménynövekedést értek el a termelési jellemzők, így a tejzsírmennyiség és a tejfehérjemennyiség tekintetében. A termelési szakaszban 500 kg zsírt és fehérjét alig 6.000 kg tejjel termelnek. A holstein-tenyésztők már átlépték a 10.000 l-es állományteljesítményt, úgyhogy a teljesítménynövekedés révén a tehenek száma 20 – 30 %-kal csökkeni fog. A szerkezetváltás következtében a tejtermelő gazdaságok száma, amely jelenleg 900.000 körül van, 40%-kal csökkenni fog.

A költségoldalon a takarmányozási, a tenyészállat-utánpótlási és az állatorvosi költségek jelentik a legfontosabb komponenseket, melyek mindegyikét a hasznosítás időtartama jelentősen befolyásol. A törekvések, e költségtényezők minimalizálására s ezáltal vezető pozíció elérésére irányulnak. A termelési tulajdonságok további optimalizálása mellett fontos tenyészcél az összességében gyengén öröklődő funkcionális tulajdonságok javítása. Ezalatt mindazok a tulajdonságok értendők, amelyek nem befolyásolják közvetlenül a termelt mennyiséget, de az alacsonyabb vagy magasabb ráfordítások – különösen a tenyészállat-utánpótlási és állatorvosi költségek – révén befolyásolják a tejtermelés gazdaságosságát. Ez az öt tényező az egészség, a termékenység, a borjazás lefolyása, a hatékonyság (a takarmánymennyiségre és –költségre vonatkoztatva) és a fejhetőség. A kiesési okok megvizsgálásával kifejezésre jut e tulajdonságok tenyésztéssel történő javításának sürgető szükségessége.

A tőgy- és végtagbetegségek miatti kiesések százalékos aránya pl. az utóbbi 15 évben közel megduplázódott. A funkcionális tulajdonságok fejlesztése az egészségi állapot genetikai javítása révén csökkentené az állatorvosi ráfordításokat, s a tehenek hosszabb használati időtartama révén mérsékelné a tenyészállat-utánpótlási költségeket. Az a tény, hogy az utóbbi években a tenyésztés során nem fektettek kellő hangsúlyt e tulajdonságok javítására főleg arra vezethető vissza, hogy ezek egyrészt gyakran negatív genetikai korrelációban állnak a termelési tulajdonságokkal, másrészt pedig e tulajdonságok tekintetében az adatgyűjtés és értékelés meglehetősen nehézkes. Gyakran nem állnak rendelkezésre adatok a céltulajdonságokra (1. táblázat), úgyhogy a korreláló segédtulajdonságokat kell figyelembe venni, amelyeknél az adatfelvétel részben szubjektív módon és gyakran pedig nem egységes módszer szerint történik, vagy az adatok csak későn állnak rendelkezésre. Csak a megfelelő teljesítményvizsgálat és a funkcionális tulajdonságokra is kiterjedő tenyészértékbecslés alapján érhető el javulás e tekintetben. A non-return-ráta, az ellés lefolyása és a halva született állatok aránya vonatkozásában a tenyészértékbecslést máig csak évente egyszer végzik, úgyhogy a bikák alkalmazása nemzeti, de mindenekelőtt nemzetközi szinten még mindig a funkcionális tulajdonságokra vonatkozó megfelelő információk nélkül történik.

1. táblázat: Funkcionális tulajdonságok az Európai Állattenyésztési Egyesület szerint

Céltulajdonságok		Segédtulajdonságok
1. Egészség	tőgygyullladás, köröm + láb, más betegségek, általános ellenállóképesség	sejtszám küllem pihenési idő
2. Termékenység	működő szaporodási ciklus és kifejezett ivarzási szimptómák, vemhességi százalék	non-return-ráta pataméretek használati időtartam
3. Ellés lefolyása	közvetlen és anyai hatások, halvaszületések aránya
4. Hatékonyság	testsúly, takarmányfelvétel, perzisztencia
5. Fejhetőség	tejfolyás

Forrás: Groen et al. (1999)

Új teljesítményvizsgálatok

Egy alternatíva a funkcionális tulajdonságok elemzésére a tesztbikák ivadékaira vonatkozó irányított üzemi vizsgálatok folytatása több nagyobb szerződéses üzemben (a jövőbeni termelési környezetben). A tesztbikáknak a nagy üzemekben történő, a tenyésztő által irányított alkalmazásával elérhető, hogy minden bikának valamennyi üzemben legyen ivadéka és hogy az ivadékállományok nagysága közel egyforma legyen. Ezáltal lehetőség van az üzemek optimális genetikai összekapcsolására. Ezenkívül ez a vizsgálati módszer lehetővé teszi olyan további tulajdonságok figyelembevételét, amelyeket lehetőleg meglévő állományirányítási rendszerek alapján kell vizsgálni. Említendő itt a tejmennyiség, a fejhetőség és a tejfolyás minden fejésnél, valamint valamennyi fontos megbetegedés, így a klinikai mastitis, körömbetegségek és az ellési bénulás számbavétele. Fel kell jegyezni továbbá az ellések lefolyását, valamennyi élve- és halvaszületett borjak születési súlyát és a végzett vemhességi vizsgálatok eredményeit. A segéd- és céltulajdonságok közötti genetikai korrelációk becslése után elvégezhető a tenyészértékbecslés a funkcionális tulajdonságokra, és így lehetővé válik a tesztbikák objektív összehasonlítása. Az így nyert tenyészértékek lényegesen kifejzőbbek mint azok a tenyészértékek, amelyek az eddigi szabvány-ivadékvizsgálat (MLP) felméréseire támaszkodnak.

Genomelemzés

További innovatív módszert jelent mind a termelési, mind pedig a funkcionális tulajdonságok javítására a genomanalízis eredményeinek hasznosítása, és arra építve, a marker alapú szelekció, valamint a géndiagnosztikai tesztek alkalmazása. A molekuláris genetikai markerek kifejlesztése révén lehetővé vált, hogy a genetikai variabilitást közvetlenül a DNS szintjén felfedezzük. Ennek során a molekuláris genetikai markerek úgymond jelölőpontokként szolgálnak a szarvasmarha kromoszómáin. Németországban, Franciarországban és Hollandiában végzett kutatási projektek keretében sikerült már ismereteket szerezni olyan genomterületekről, amelyek a gazdaságilag jelentős tulajdonságokat befolyásolják. Az így térképezett területeket QTL-nek hívják. Ezek a kromoszómákhoz genetikai markerekkel kapcsolódnak és legalább két különböző megjelenési formájuk van, az egyik pozitívan befolyásolja a tulajdonságot, a másik negatívan. A marker alapú szelekció keretében szintén a genetikai marker segítségével szelektálni lehet aztán a kívánt megjelenési formára. A marker alapú szelekció sémáját az 1. ábra mutatja be. A marker alapú szelekció révén több olyan paramétert lehet optimálni, amelyek közvetlenül befolyásolják a tenyésztés haladását. Így lehetővé válik a generációintervallum lerövidítése azáltal, hogy a szelekció elvégezhető az állatoknál már akkor (pl. borjaknál), még mielőtt azokról fenotípusos adatok rendelkezésre állnának. Ezenkívül növelhető a szelekció pontossága a gyengén öröklődő tulajdonságoknál (pl. funkcionális tulajdonságok), amelyek jelentősen függnek a környezeti tényezőktől. Már több szimulációs tanulmány segítségével sikerült bemutatni, hogy ez a szelekciós forma a klasszikus, a fenotípusos értékeken alapuló módszer kiegészítéseként tovább növelheti tenyésztési haladást. A szarvasmarhatenyésztők célja a jövőben további QTL-ek térképezése és a két szelekciós forma optimális kombinációjának a kifejlesztése. A marker alapú szelekció bevezetése éppen jelenleg van folyamatban az EU legfontosabb tejtermelő országaiban.

1. ábra: A marker alapú szelekció sémája. A QTL kívánatos megjelenési formája - amely az illető tulajdonságot pozitívan befolyásolja - zöld színnel van jelölve és genetikai marker segítségével láthatóvá tehető. A szülőpártól származó teljes testvérek közül csak a középső borjúnál tapasztalható kétszer az előnyös megjelenési forma, a marker alapú szelekció keretében ezt szelektálnák a továbbtenyésztésre.

Időközben olyan géneket is beazonosítottak, amelyek bizonyos örökletes betegségekért felelősek. Géndiagnosztikai tesztekkel meghatározható egy-egy állat genotípusa közvetlenül az illető génhelyen, és ezáltal már korán ki lehet zárni a tenyésztésből azokat állatokat, amelyek pl. bizonyos örökletes betegségek hordozói. Néhány örökletes betegségre, pl. DUMPS, BLAD és Weaver, már rendelkezésre állnak géndiagnosztikai tesztek és ezeket a tenyésztő szervezetek alkalmazzák.

A tenyésztési programok optimálása

A tenyésztési haladás gyorsítása érdekében az utóbbi időben próbálják intenzívebbé tenni a hagyományos tenyésztési programokat. Ezek a hagyományos tenyésztési programokat az apaállat oldalán átfogó ivadékvizsgálat, magas reprodukciós teljesítmények, magas szelekciós intenzitás és hosszú generációintervallum jellemzi. Az anyaállat oldalán viszont alacsony reprodukciós arányok jellemzők, alacsony szelekciós intenzitással és alacsony bizonyossággal a tenyészértéküket illetően. A tenyésztési programok intenzívebbé tételének egyik formája a növendék üsző program. Az ígéretes genetikai adottságokkal rendelkező növendék üszőknek bika-anyaállatként történő fokozott alkalmazásával egyértelműen lerövidíthető a generációintervallum. Ezekben a tenyésztési programokban a növendék üszők petesejtjeit tényleges tenyészérettségük beállta előtt biotechnikai eljárással kinyerik, nemzetközileg kiválóan örökítő hímivarú egyedek spermájával megtermékenyítik és a növekedő embriókat kihordó állatokba ültetik be. A növendék üszők saját vemhessége és a borjú megszületése után az első laktáció információit hasznosítják a bika-anyaállatkénti szelekcióhoz, tehát a saját, vagy a kihordó állatok által kihordott borjakat szelektálják tenyésztésre. Ezzel a módszerrel egyrészt csökkentik a generációintervallumot és másrészt az embrió transzferrel egyértelműen növelik a reprodukciós arányt és ezzel a szelekciós intenzitást is. Néhány éve sikeresen folytatnak ilyen tenyésztési programokat Németországban, Hollandiában és Franciaországban. E program folyamatának vázlatát a 2. ábra mutatja be.

Záró következtetések

A tejelőtehenészeti üzemek egyre fokozódó szakosodása a tenyésztő- és mesterséges termékenyítő szervezetekre is ki fog terjedni. A nemzetközileg versenyképes tenyésztési programok biztosítása érdekében a tenysztési programok sokasága közül a fejlesztések néhány kevésre fognak koncentrálódni, melynél az egyes országok közötti együttműködés előtérbe kerül. E programok nagyságrendje kb. 500.000 tehén körül fog mozogni, közel 1 millió első termékenyítéssel és évi 300 tesztbika vizsgálatával, hogy a lehető legjobb örökítő egyedek álljanak rendelkezésre. A tenyésztési programok további optimálása a szaporodásbiológia és a genomanalízis legfejlettebb technikájának alkalmazásával történik, hogy a tejelőállomány-tartók számára rendelkezésre álljanak az általuk elvárt egészséges és kiegyensúlyozottan 10.000 l teljesítményű tehenek, a tej magas beltartalmi összetevőivel és az állatok magas takarmányértékesítésével.